„Régebben VICE-t használtam, de a C16/+4 emulációja eléggé hiányos. A YAPE messze lehagyja a VICE-t...”
- Forumozó véleménye a YAPE-ről
Megérett az idő egy újabb interjúra, ez alkalommal GAIA-t sikerült elkapni néhány kérdés erejéig. Sok mindent letett az asztalra, ott volt a magyar Plus/4 scene kezdeténél is, akkoriban játék töréseket köszönhettünk neki. Később pedig emulátorokat (többek közt a YAPE-t), különböző segédeszközöket és jónéhány konvertált játékot kaptunk tőle.
Bemutatkoznál röviden?
Muszáj röviden? Megpróbálom. Polgári nevem talán nem kell mondanom, aki esetleg nem tudja az nézze meg a YAPE Help menüjét vagy a lenti képen az aláírást 😉 Gyulán születtem, de Békéscsabán nőttem fel, oda jártam számtech szakközépbe is. A számítógépek már 10 évesen megfertőztek, és onnantól már nem volt kérdéses, hogy programozó szeretnék lenni.
 |
| 1983-as igazolványkép itt már kezdett kockulni a fejem, amire az ismeretlen fodrász még rá is erősített |
Bár programozásból érettségi-felvételit írtam, de végül egy már-már tragikusnak mondható félreértésnek köszönhetően a sors másképp rendelte és aktuárius lett belőlem. Jelenleg is egy biztosító vezető aktuáriusa vagyok Budapesten. Ez a szakma elég messze áll a magunkfajta kockulástól, de azért itt is kell ügyviteli/pénzügyi jellegű algoritmusokat vagy modelleket készíteni SQL-ben, C-ben, VB-ben, Python-ban stb. A programozás hobbinak maradt meg, de talán jobb is így, mert sok programozó barátom otthon már rá sem tud nézni a gépre, és ha nekem nincs ez a beteljesületlen álmom, akkor biztosan nem kezdek emulátort írni.
Feleségem tanár, van két tinédzser gyermekem, mindketten vívnak - nem is rosszul. Bár elég reál beállítottságúak, de programozó belőlük sem lesz az szinte biztos. Max emulátor-író. [Majd írnak PC emulátort AI-ra. -Rachy]
Korábban Shwantze is volt a scener-neved, miért pont GAIAt választottál végül?
A becenevet a Demo Mine-ban hallható zenész kartárs aggatta rám középsuliban, de nem igazán szerettem, így fel sem merült hogy később azt használjam.
Egyetem alatt DOG ill. Gyros néven futottam, de az volt a dark age, akkor nem plusziztam, csak PC-ztem. Plus/4-gyel csak akkor kezdtem újra foglalkozni, amikor saját PC-m lett, és felfedeztem a Mike Dailly-féle Minus4 emulátort az egyik 1996-os PC Guruban. IRC-n és ICQ-n tartottam a kapcsolatot (akkor még) Lando-val (MIK), ahol a chatben - mivel az IRC-t Linux alól használtam - „ati”-ként voltam bejelentkezve, ezért Lando/MIK is így emlegetett mindenhol.
Történt aztán, hogy amikor Luca - akit természetesen korábbról nem ismertem - először belépett a Plus/4 World-ös IRC chatbe, annyira meg volt hatódva amikor meglátott, hogy teljesen zavarba hozott. Kvázi félistenként bánt velem és előttem - akkor még - ismeretlen prodokról áradozott. Végül kiderült, hogy egyszerűen összekevert (Cseri) Atival. Az akkor már épülő-szépülő Plus/4 World-ön illetve Ati saját oldala alapján hamar beláttam, hogy lényegében esélytelen lesz ezt a handle-t továbbvinni.
Így akkor az is ugrott. A GAIA végül lényegében a teljes nevem betűinek anagrammájából alakult ki, amit az IRC chatben a Luca-s „incidens” után kezdtem használni. A harmadik Plus/4 revival (2002-2003) idején a scene nagy része már így ismert meg az akkor elképesztően aktív Index fórumon.
Húha, volt akkor bonyodalom a neved körül. 😅
Annyi számítógép jelent meg a ‘80-as években, hogyhogy épp a Plus/4-gyel
kezdtél el foglalkozni?
Igazán nekem nem is Plus/4-em volt, hanem C16-om, még az 1985 decemberi legelső, 8 ezer forintos szállítmányból, amit az Ápisz-okban „árultak”. Azért az idézőjel, mert valahogy előjegyezni kellett rá és szóltak, hogy ki kaphat, de már nemigen emlékszem a részletekre. Az biztos, hogy szüleim Szegedre mentek átvenni és a jó hírt ének óra alatt tudtam meg. [Mondhatnánk, hogy énekelni lett volna kedved? 😆 - Rachy]
Kicsit több, mint egy évre rá sikerült memóriabővítést is szerezni hozzá - ami majdnem egyhavi átlagfizetésbe került annak idején.
Előtte anyum sulijának HT gépét nyúztam az 1983 és 1985 közötti nyarakon. Mivel minőségi játékokból nem volt túl jó eresztés (2-3 program, bár azok nagyon jók, ld. Galaxy Invasion), ezért elég sokat programoztam BASIC-ben. Emellett haveromékhoz, szomszédhoz, nagybátyámékhoz is jártunk át C64-en játszani: Summer Games, Impossible Mission, Hunchback, L.O.C.O, Defender of the Crown stb.
Elég korán, már 1989 - amelyik év lényegében a commercial éra haláltusája is volt - nyarán kinyiffant a gépem és nemigen látszott úgy, hogy itt még bármiféle élet lesz a Plus/4-en. Addigra már volt egy C64-ünk is, így inkább azon játszottam, a programozgatást pedig már PC-n (XT-n!) toltam Turbo Pascalban, majd később az EGA/VGA kártyák korában már a játékokat is.
 |
| A North and South PC-s verziója CGA grafikával, amit egy egész nyáron át toltunk; valaki nem akarja portolni plus/4-re? |
Tagja voltál az egyik első magyar csapatnak, a Professional Protection Cracking Service-nek (PPCS). Hogyan alakult ez a csapat?
A csapatot egy volt általános iskolai (Szása - Sascha) és egy középiskolai (Péter) osztálytársammal csináltuk. Az egészet a Commodore újságban - 1987 nyarán - a crackerekről a megjelent cikk [16. oldal - Rachy], illetve az abban szereplő német GCS ihlette.
Ahogy gondolom a HCS-t is, mivel ők egyszerűen a „German”-t cserélték le „Hungarian”-re. Mivel név gyanánt a Cracking Service nem is lehetett kérdés, inkább az volt a dilemma, hogy mi legyen előtte - a Hungarian ugye már ki volt lőve. Arról természetesen akkor még szó sem lehetett, hogy crack-elésen (és cracktro-íráson) kívül bármivel foglalkozzunk, így adta magát, hogy azzal kvázi szinonim kifejezés legyen. Nagy terveink voltak, miután a csabai [Novotrade] 2C sarokban összebariztunk az eladó sráccal, akinek Plus/4-e volt és szintén drágállotta a játékokat…
A C= újságos cikkben is emlegetett rendőri vonal miatt nem nagyon akartuk, hogy kiderüljön magyarok vagyunk, pedig kb. 3-4 külföldi játéktörésen kívül csak magyar release-eink voltak… 🙂
Az akkor nálam sokkal jobb kóder barátomat (KALI-t, akinek az Icicle Editor-t és a KaliMON-t köszönhetjük) hiába fűztem, nem akart beszállni holmi taknyos kölkök mellé (kb. 3 évvel idősebb volt nálam). Ő ráadásul ismerte ern0-t és MCB-éket, valamint Absurd-ot és TPPC-t is személyesen, tehát sokkal jobb network-je volt. A „törés” alapjait tőle tanultam meg anno, a „vizsgadolgozatom” pedig a Hektik gyári verziója volt, aminek akkori mércével eléggé aljas védelme van.
Igazából az egész demózás dolog is csak bőven 1988-1989 körül kezdett beindulni, addig inkább cracktro-król lehetett beszélni, és még a dedikált demók minősége sem érte el sokáig egy átlag cracktro színvonalát.
Sajnos a cracktro írás sem ment annyira, mert én mindennemű artistic skillnek híján vagyok, Péter fülét pedig folyamatosan rágnom kellett, mert állandóan azzal jött, hogy mennyivel jobb a SID és még a három csatorna is kevés, nemhogy a kettő. A kaput az tette be, amikor meghallotta, hogy szól a kompozíciója - amit kottázva készített el és az akkori mércével kiváló Music-16-ot használtuk „begépelni”. Meghallgatta, közölte hogy elcsúsztak az akkordbontások (igaza volt… a szerk.) és kijelentette, hogy ő erre a vacakra nem hajlandó többet semmit írni, csak SID-re. [Micsoda primadonna! 😆 - Rachy]
Bezzeg a hülyeségekre mindig kapható volt, pl. a suliban hexa editorral átírtuk a tanári PC-n a command.com-ot... és a dir parancs helyett DUR-t kellett beírni ha pedig valaki beírta hogy 'DIR' akkor egy DIR.EXE indult el ami kiírta hogy DURR… máskor pedig - a fenti incidens után már visszaesőként - szintén a tanári gépen az AUTOEXEC.BAT-ba csempésztünk egy saját progit ami kiírta, hogy "FORMAT C:" - "ARE YOU SURE? (Y/N)" (mintha a FORMAT C: a batch parancsba lett volna írva), majd bármilyen gombra - 'Y'-t kiírva (és persze Ctrl+Break-et letiltva) elkezdte bőszen kerregtetni meg villogtatni a HDD-t. Szegény tanárunk fejét látni kellett volna, ahogy kétségbeesve próbálja leállítani… nem is úsztuk meg osztályfőnöki nélkül.
Sascha sem volt egyszerű eset, mert bár nyilván volt Plus/4-ese, de ő mérnöki milliméterpapírra grafittal pixelezve rajzolt, igaz szerintem bámulatosan jól. Akkor még Botticellink sem volt, ezért saját bitmap pixelező tool-t írtam neki félig BASIC-ben félig assemblyben, amivel aztán a kész rajzokat „digitalizáltuk”. Emlékszem egy Philips kazettára volt felvéve a tool, és a vele készült képek, amit aztán egy mezőberényi swapper partyn egyszerűen elloptak tőlünk miután nagy arccal megmutattuk a közönségnek. Utána „lett” ugyan Botticelli, de a motiváció benne szerintem végleg elveszett, én meg inkább elkezdtem C64-ről kilopkodott képeket használni, mert az gyorsabban ment. 🙂
 |
| Sascha-féle PETSCII art a Game Music IV-ben. Azért római (!) négy, mert három másik már létezett, de azokat nem mi csináltuk. |
Lézengtek körülöttünk még páran (SLB, Bearsoft, Obi, Joe becenevek rémlenek), főleg a sulimból, meg a 2C sarokból, de ők jellemzően se assemblyben kódolni, se rajzolni, se zenélni nem tudtak rendesen - inkább afféle swapper-ek, spreader-ek voltak, akik a törendő cuccokat hozták. SLB (polgári nevén Csaba) például a szomszédban lakott, C116-ja és eredeti kazis játékai voltak Németországból (pl. 3D Time Trek, Tom 16), amiket néha kölcsönadott, mert akkoriban (1986 eleje!) lényegében semmit nem lehetett a C16-ra kapni itthon. Mire meg lettek, ő már PC-n tolta, a Time Trek eredeti kazettáját nekem is adta (a Tom-ot bezzeg nem…).
A Joe nevű srác a sulimba járt, ő elég ügyes volt, csinált egy kép- és charset-lopót C64-re amivel a gépteremben lévő C64-esekből kiszedtünk rengeteg képet; a Demo Mine-hoz fel is használtam kettőt, a többiből egy Picture Show-t akartunk csinálni, de nem lett befejezve, mert tönkrement a gépem. Viszont legalább egy lemezoldalnyit később megtaláltam, és össze is pakoltam egy D64-re, fent van a +4 World-ön.
 |
| Joe féle képlopóval kimentett, majd egy közösen kreált tool-lal konvertált és némileg átpixelezett C64 intrókép, Peti kedvenc zenekarával a Led Zeppelinnel - egyben az ATI handle debütálása! Sajnos a zenét esélytelen volt konvertálni. |
Még egy Miki (“Klaus”) és egy Robi (“Chotza”) srác is volt úgy 1988 vége felétől ha jól emlékszem, de ők alattam jártak és akkoriban lett csak gépük. Addigra a két “őstag” teljesen inaktív lett. Az új arcok sajnos nem artist-ek voltak, kóderként pedig még csak kb. addig jutottak el, hogy ugyanazokban a rutinokban ki tudták cserélni a szöveget, a színeket meg a karakterkészleteket. Robi megszerezte a Saboteur 2 C64-es eredetijét valahonnan, amit Pigmy átiratain felbuzdulva át akartunk konvertálni, de abból sem lett már semmi. Kb. 10 évvel később láttam, hogy a Muffbusters szerencsére megcsinálta.
Érdekes, hogy szinte az összes törés fennmaradt, a legkorábbi, PPCS-időszak előttieket (pl. Légicsata, Menekülés, Spiky Harold) kivéve, de egyik sem saját mentésből, ezeket mind később találtam meg a C64 Rulez FTP-szerveren, vagy különféle emberek által beküldött disk dump-okban. Ennek az egyik oka az volt, hogy 1995 körül szinte az összes Plus/4-es cuccomat eladtam bizományban (fiatal voltam, kellett a pénz ahogy mondani szokás ugye…). Ami pár lemez megmaradt, az csak puszta véletlen volt; az 1995-ös eladáskor egyszerűen nem akadtak a kezem ügyébe. Így különösen nagy flash volt az, amikor 2014-ben (!), majdnem pont 25 évvel annak készítése után Csabo rámírt, hogy megvan az első (és utolsó) “rendes” PPCS demó, a ‘Demo Mine I.’ is… Wow…
 |
| PETSCII logo Sascha-tól, amikor az még nem volt cool… 😉 |
A scrollban egy hamarosan elkészülő második részről is szó van, de fogalmam sincs mi lett volna a koncepció azzal. Bár Sascha addigra már nem pluszizott, de voltak még nálam rajzai papíron, főleg logók és szerintem Petitől is volt még pár kotta, szóval anyag még éppen lett volna.
 |
| VC1541-es floppy ára 1986 végén: 30-40 ezer Ft (akkor, amikor az alapgép volt 8 ezer, a memóriabővítő pedig kb. 1500 Ft) Forrás: muskatli.hu |
Akkor hosszú időnek tűnt ugyan, de ez az egész időszak alig két évet ölelt fel, szinte hihetetlen…!
Van kedvenc Plus/4 játékod?
Azt hiszem az abszolút kedvencem a Mercenary (volt), amit többször többféle módon is kivittem. Ma már viszont - talán érthető okokból - nemigen veszem elő.
 |
| KALI-tól kapott “eredeti” Mercenary leírás és térkép, saját jegyzetekkel, javításokkal. Vajon hányadik xerox másolat lehet? Melyik magazin? A válaszokat várjuk a szerkesztőségbe! A helyes válaszadók között értékes Mercenary cover scan-eket sorsolunk ki. |
Ezen kívül a régi old-school klasszikusok a nagy kedvencek: Tom Thumb, Kikstart, Pacmania, Timeslip, Space Pilot, igazán több is, de jobban az arcade és a shoot’em up, a platformerek kevésbé (oké, a Tom kivétel). Szerettem még a Revs-et és a One-on-One-t is Pigmy-től és Crown-tól.
Ma már a kevésbé komplex játékmenet a fontos, gyorsan lehessen nyomni egy kört vele. Nagyon nagy kedvenceim mostanában TCFS remake-jei, lassan az összes régi nagy C64-es klasszikust megcsinálja Plus/4-re. Külön öröm számomra, hogy YAPE-t (is) használ hozzá.
Miért fogtál bele a YAPE készítésébe?
Először szó sem volt emulátor írásról. Két dolog mozgatta a fantáziámat: egy 8501-es nyomkövető disassembler és a Windows programozása C++-ban (don’t ask…). Úgy alakult, hogy ez a kettő találkozott egymással és Zsolt (Prievara) bátorítására és önzetlen segítségével elkezdtem ezt az elég rögös utat. Nemigen volt ciklus alapú emuláció abban az időben, és az látszott, hogy az akkori emulátorokat teljesen nulláról újra kéne írni, ahhoz hogy egy ilyen rafkós kis gépet rendesen lehessen emulálni, én meg már eleve így álltam neki, nem kis részben a Marko Mäkelä féle 6510doc hatására, így elég hamar sikerült elérni, majd meghaladni a kor emulátorainak (potenciális) pontosságát.
 |
| YAPE 0.1 pre-release verzió 2000-ből! Még most is lassú! Talán 2050-ben már jól fut majd… |
Ez az architektúra az akkori hardvereken nagyon necces volt, szenvedtem is a sebességgel sokáig, alig volt meg az 50 fps a nem túl combos gépeimen. Valójában nagyon sok fejlesztési idő a sebesség miatti próbálgatásokkal ment el, pl. a true drive emulation-t is csak akkor tudtam elkezdeni, amikor már látszott, hogy két mikrociklus alapú CPU emulációt is elbír a kortárs hardver (ez kb. 2002-3 körül volt).
Később többször is alábbhagyott a lelkesedés, de ebből szerencsére mindig ki tudott hozni valami vagy valaki: a scener-ek (főleg MIK, Csabo, Luca, TLC), vagy akár ismeretlen user-ek akik rámírtak, de említhetem a konkurenciát is (plus4emu, korábban VICE).
Mire vagy a legbüszkébb a YAPE-ben és mire legkevésbé?
Legbüszkébb a speech hardware (Toshiba 6721A chip, C364) és a ROM visszafejtésére vagyok… azzal elképesztően sok időt töltöttem, ami nyilván más potenciálisan látványosabb feature-öktől vette el az időt. Már 2000 körül fejembe vettem, hogy ezt visszafejtem, még egy japán meg egy magyar beszédszintézissel foglalkozó professzornak is írtam, utóbbitól komolyabbnak mondható segítséget is kaptam, de a valódi áttörést az alkalmazott konkrét PARCOR szintézist leíró USA szabadalom megtalálása jelentette 2006-ban. Magát a chipet ugyan nem sikerült rendesen visszafejteni, de az emulált beszéd már nagyon közel van az eredetihez. Később, 2010 körül, a tapasztalataimat megosztottam a VICE team-mel (groepaz) és így be tudott kerülni abba is.
 |
| Az ominózus Toshiba T6721A beszédszintetizáló chip egy C364-as alaplapján. |
Ami egy külső szemlélőnek mérföldkő lehetett, az a korrekt true drive emulation 2003 körül, ami tényleg a nagy kvantumugrás volt a YAPE-n futó prodok számát tekintve. Hirtelen bárki újra meg tudta nézni a saját régi játékát, demóját PC-n is és ez elég nagy boost-ot adott a scene revival-nek. Itt is voltak olyan aszinkron transzfer protokollok (pl. a Duplicator és annak leszármazottai: Megaload, Coby loader stb.), amik annyira ki voltak hegyezve időzítésileg, hogy félciklus pontosságot igényeltek, és ezek kibogozása, finomhangolása évekig elhúzódott. [De megérte, ezt tanúsítom! - Rachy]
Legkevésbé a forráskódra vagyok büszke, ami magán viseli egy hobbiprogramozó 20+ évnyi szárnypróbálgatásainak minden jellegzetességét, a naming convention-öktől kezdve a legyenek-e singleton-ok vagy multiple inheritence vagy sem dolgokig. Többször nekiduráltam magam, hogy nulláról újraírom, de idő hiányában mindig zátonyra futottam vele… a legjobbra még mindig a yapeSDL sikerült, ami egy korai YAPE verzióból forkolt SDL portba sok évvel később némileg már megfontoltabban backportolt YAPE core, némi kompromisszummal, hogy web böngészőben is elfogadhatóan fusson. Kevesen tudják, de viszonylag korrekt VIC-20 és C64 emuláció is van benne, amit (a VICE-szal ellentétben) a programon belül kilépés nélkül lehet választani. Sőt, a memória is “intakt” marad közben, amennyire az lehetséges.
 |
| A Tihor Miklós által készített, majd Brazil által “feltámasztott”, anno a Commodore újságban publikált Winnetou c. VIC-20-as játék a yapeSDL VIC-20 emulációjában |
Készítettél egy HT-1080Z emulátort is. Nem hemzsegnek az ilyen emulátorok, de azért felmerül a kérdés, hogy miért is?
Nem is az a kérdés, hogy miért pont HT emulátort, hiszen ahogy írtam, elég sokáig a HT volt a mikroszámítógép számomra (akármekkora nagy batár is), hanem hogy Primo-t vagy Homelab-et miért…
Azért írtam, mert - bár a HT valójában a TRS-80 Model I taiwani … khm… „klónja”, a Video Genie átcímkézett változata - mégsem volt akkoriban olyan értelmes, ingyenes emulátor hozzá, amin futott volna egykori kedvencem a Galaxy Invasion, ami gameplay-ben még ma is kanyarokat ver sok más programra. [A HT-s Galaxy Invasionhöz nekem is szép emlékeim fűződnek egy balatoni táborból. - Rachy]
 |
| Galaxy Invasion HT-1080Z-n futó változat |
Visszatérve az emulátorokra; amikor a HT-t megcsináltam, a Primo emuláció már készen volt, így az is kiderült, hogy a Primo system ROM-jának jelentős részét a VideoGenie-ből „kölcsönözték”. A Primo-hoz is fűztek emlékek, mert abban a számítógépes táborban ahova 1984 (?) nyarán beiratkoztam, ilyen gépeken írtuk a lottószám-generáló programokat.
Érdekesség, hogy a TVC emulátor írására kvázi “felkértek”, mert 20 évvel ezelőtt még csak egy DOS-os verzió létezett. Egyáltalán nem volt ismeretlen előttem, mert egy barátoméknak (ő volt az a Jani/Johnny, aki talán néhány scrolltextemben is felbukkan) és a Sascháék középsulijában is volt belőle, alapvetően kedveltem.
A sulinkban volt igazi kuriózum is: egyetlen példány a félmázsás BRG-féle, eredetileg svéd ABC-80-asból, igaz mi már nem azon tanultunk. Ehhez szintén elkezdtem egy emulátort csinálni, de az végül abbamaradt.
 |
| Soha be nem fejezett ABC-80 emulátor - ismerősek a menük? |
A többi Z80-as géphez már jóval kevesebb emlék fűz: Homelab-bel már nem találkoztam élőben, ahogy a Mickey-80-nal és a Colour Genie-vel sem, azokat a „teljesség” (első a Primo „elődje”, a másik a HT/VideoGenie utódja), illetve annak kedvéért vettem be hogy az összes egykori magyar(országi) mikrogépnek legyen emulátora, ha már a Z80-as emulációk kódja nagyrészt amúgyis közös.
A Plus/4 után röhejesen könnyen emulálható gépek voltak - a TVC kivételével. Bár „árulásnak” tűnhet de valójában ezek írásakor sok tapasztalatot és motivációt gyűjtöttem oda-vissza. A Primo-ra például lehetett C1541-es meghajtót kötni, az IEC soros port emulációt először ahhoz írtam meg, és a YAPE printer támogatásához később fel tudtam használni. Vagy említhetem azt is, hogy a HT-ben lévő AY-3-8912 hangchip emuláció sem készült el feleslegesen, hiszen a DIGIMUZ semmiből történő előbukkanásakor egyszerűen csak áthoztam a kódját a YAPE-be és kész volt a támogatása. Érdekes amúgy, hogy a HT hangkeltési képességeit is csak mostanában kezdik felfedezni a korábbi HT-sok.
Ne feledkezzünk el a tedplay-ről sem, ennek mi a története?
Itt a szándék alapvetően az volt, hogy legyen a Plus/4 scene-nek is egy eszköze a TED zenék lejátszására, bár itt azért kell egy adag mazochizmus is a két csatorna négyszögjel miatt - éppen ezért tettem be választható hullámformákat is a standard TED négyszögjel mellé. A hardver korlátai miatt még ez sem volt annyira egyszerű, hiszen a SID féle fázisakkumulációt lehetetlen reprodukálni, anélkül pedig elég nehéz másfajta hullámformákat generálni.
Aztán menet közben kiderült, hogy még a container formátum sem tiszta; a sima PRG-ben nincsenek metainformációk, a SID-féle pSID elég kezdetleges gány és mellette persze SID specifikus, a TLC-vel együttműködésben megálmodott C8M formátummal pedig az “építsünk csillagrombolót nulláról” típushibába estünk. Hosszú pangás után végül siz volt az, aki megalkotta a tökéletes formátumot, a TMF-et, és az megint adott egy boost-ot a dolognak. Nemrégiben ki is adtam egy binárist belőle.
Milyen terveid vannak a jövőre nézve? Nem feltétlenül a YAPE-ra gondolok.
Azért gondolom retro computing vonalon maradva…? Konkrét tervek nincsenek; így munka és család mellett ez egy hobbi, ahol gyakran pillanatnyi impulzusok alapján dőlnek el dolgok.
Leginkább a virtuális keyboard + joystick támogatás kellene a yapeSDL-be, hogy tableten és mobilon is lehessen vele csapatni, de egyáltalán nem értek a javascripthez sajnos így ez már régóta húzódik.
Jó lenne még pár más dolgot betenni az emulátorba, illetve megcsinálni a Galaxy Invasion-t.
Valamit üzensz az istenadta népnek?
Mindenki tolja a rilízeket! 😉
Köszönöm az interjút és további jó munkát!
Köszönet Unreal-nek a segítségért!
