„Meglepően jól visszaadja a Depeche Mode együttes New Life című számát.”
-Megjegyzés ern0 New-life című programjához
a Plus/4 World-ön.
Tudom, hogy a grafika poszt folytatását ígértem, viszont lehetőségem nyílt elkapni az egyik ős-Plusist egy interjúra. Eltoltam ezért a folytató posztot és helyette íme, egy sok témát érintő beszélgetés ern0-vel.
Ern0 ott volt a magyar Plus/4 élet születésénél, zeneszerzőként és programozóként is működött. Együtt dolgozott a kor nagy Plusis ikonjaival mielőtt tovább lépett más platformokra, de a részleteket inkább mesélje el ő.
 |
| Zalka Ernő, alias ern0 |
Szoftverfejlesztő vagyok, generalista, főleg natív Linux és embedded platformokon tolom, C/C++, nyelveken. Ha akadémiai kutató lennék, a szakterületem az EUP/EUD lenne, FNS-sel készítettünk dataflow rendszert és táblázatkezelőt is. Reaktivált scener vagyok, pár éve újra elkezdtem PC-DOS 256 byte-ozni, leginkáb Tomcat-nek csináltam zenéket, be is léptem az Abaddon-ba. Hobbyként zenéket csinálok félprofi szinten, mindenféle műfajban, nemrég például egy 1K intróba írt zenét dolgoztam ki, ebből lett egy synthwave dal. Régebben aktívabban blogoltam mobil felhasználói élmény témában (falhozvagom.blog.hu), de lassan termelek szöveget, a blogra nincs időm, twittelek, az gyors műfaj. Pár hónapja tanulom és használom a Rust-ot, ez teljesen felforgatta a programozásról alkotott tudásomat. Készül egy wild projectem, amit Rust-ban írok.
Egyike vagy a korai magyar Plusis scenereknek, mondhatjuk azt is, hogy az első generációnak. Miért épp a Plus/4? Ezt kaptad karácsonyra?
A szocializmus nem úgy működött, hogy azt vettél, amit éppen akartál, számítógépet éppen sehol nem lehetett kapni. Közrejátszott az is, hogy a fejlett technikai eszközök COCOM-listásak voltak, azaz a nyugati országok nem exportálhattak: Hegyeshalomtól Vlagyivosztokig nem volt legálisan megvásárolható személyi számítógép. Természetesen én is Commodore 64-re vágytam, de az túl drága volt, ráadásul a floppy meghajtó megduplázta az árat. Történt viszont, hogy a Novotrade behozott Commodore 16-okat az országba, le is csaptunk a lehetőségre. Ezt még egyszer megismételték, akkor Plus/4-eseket lehetett nagyjából egy hétig kapni. Magnóval, floppy drive-om sose volt.
A Plus/4 sajnos nem éppen a zenei képességeiről híres. Már itt a blogon is előkerült, hogy programozó indíttatású egyedekből volt inkább több. Hogy-hogy mégis zeneszerkesztéssel próbálkoztál ezen a platformon? Nem lett volna egyszerűbb C64-re átpártolni?
Egyrészt én is programozó vagyok, másrészt C16-on nem volt olyan akkoriban, hogy zenész, mivel nem volt zeneszerkesztő. Így hát írtam magamnak, kettő verziót is megélt, ezekkel csináltam zenéket. Amúgy megkedveltem a két szólamot (a C16 két négyszögjelet tud, egyik átváltható fejérzajjá, közös hangerő), nem trükköztem mindenféle arpeggio effekttel, hanem inkább arra koncentráltam, hogy zeneileg hozzam ki azt belőle, ami lehetséges.
A zenéim nagyjából fele originál, fele feldolgozás. Utóbbiak azért jók, mert a hallgató ismeri az eredetit, számára is érdekes megfigyelni, hogyan konvertáltam le két szólamra egy teljes hangszerelést. És persze megcsinálni is kihívás, hogy minél jobban megidézzem az eredetit. Később ez a tudás jól jött, gyártottam egyszólamú, majd később négyszólamú csengőhangokat.
 |
| Xmas (forrás: Plus/4 World) |
Ahogyan a Hungaroton volt az egyetlen lemezkiadó a szocializmusban, a Novotrade volt az egyetlen játékkiadó, természetesen nem rajongtunk az ilyen hatalmi pozícióban lévő cégekért. Bélike egy átlagosnál is idegesítőbb lamer volt, remélem, azóta már boldog scrum master.
A zenére koncentráló programjaidon kívül jó pár külföldi kiadású játék megtörését is kösznönhetjük neked. Ezekhez hogyan jutottál hozzá és mi motivált, hogy kalóz másolatot készíts belőlük?
Ebből nem volt olyan sok, nehezen lehetett originálhoz jutni, ha valaki Ausztriában vásárolt gépet, akkor mondjuk esetleg vett hozzá egy játékot. Baráti körben kerestük az ilyeneket, kölcsönkértük, megtörtük, és persze köszönetképpen elláttuk másolt játékokkal az original szolgáltatót. Olyan is volt, hogy boltból kértünk kölcsön játékot, ekkor időre kellett dolgozni.
Miközben anyagokat gyűjtöttem a bloghoz, találtam ezt a levelet a BIT-LET Számítástechnikai Magazinban:
 |
| ern0 levele a BIT-LET magazin 1987 áprilisi számban |
Hogyan jött az ötlet, hogy írj az újságnak? Innen sikerült a Novotrade-el felvenni a kapcsolatot?
A BIT-LET melléklet [az Ötlet magazin melléklete volt - Rachy] egy szakmai fórum volt, boldog-boldogtalan írt nekik. Arra nem emlékszem, hogy a saját játékunkat (Nautilus) megmutattuk-e a Novotrade-nek, viszont Mad (Kosir Attila) több játékot is írt nekik, egy-kettőbe csináltam zenét.
 |
| Nautilus (forrás: Plus/4 World) |
Az Ákos (Nausch Ákos) projektje volt. Nem kevés melót tett abba, hogy egy A/4-es kockás füzetbe kijegyzetelte az Airwolf játék rutinjait, visszafejtette, hogyan tárolja a pályákat, az ellenségek mozgását, mindent, fejből tudta az egész kódot. Amikor már tökéletesen ismerte, készített saját grafikákat, pályákat, ellenségeket, de még a game kódba is rendesen belenyúltunk, bugokat is fixeltünk. Tettünk hozzá intrót, fő- és game over képernyőt, grafikával, zenével. Én nem szeretek mashupolni, de ez már alig nevezhető annak, mert a végén több lett a saját anyag benne, nehezen is lehet felismerni, miből indultunk ki.
 |
| Mesél az erdő (forrás: Plus/4 World) |
Én csak a zenét adtam hozzá, a játékot Mad egyedül csinálta. Sokat jártam le Pestre, C16-os haverokhoz, mint KNM, a Csokiba is ellátogattam párszor, akkor kért tőlem Mad zenét.
Ha már a találkozókat említetted: milyen volt akkoriban összefutni? Hogyan töltöttétek az időt együtt?
Győrben sokat lógtunk együtt, ADT-ék a lakótelepen laktak, általában ott jöttünk össze, én a Belvárosban laktam így nálam inkább a hétvégi kocsmázás előtt gyűltek össze a népek. Érdekességképpen: egyszer hirtelen elhatároztuk, hogy menjünk moziba, random beültünk a tök ismeretlen Ford Fairlane kalandjai c. filmre, nagyon beütött, és azóta is imádjuk.
Amikor a Nautilust csináltuk, a hétvégéimet Ákosnál töltöttem, elég kis lakásuk volt, mindig mosott az anyukája, és minden tele volt kiteregetett ruhákkal. Viszont Ákosnak volt floppyja, nekem meg nem, és amúgy is, az ilyen apróságok, hogy csak az ágy szélén lehet ülni, nem akadályozták a munkát.
A pestiekkel bonyolultabb volt a kapcsolattartás. Először is, mivel Győrben laktam, el kellett jutnom Budapestre. Ennek egyetlen módját ismertem: autóstop. Mellékszál: akkoriban az M1 autópályának csak a fele volt megépítve, a Győr-Budapest 2+1 sáv, amilyen előzgetések mentek ott, csoda, hogy még élek.
Általában a Csoki volt a célpont. Történt egyszer, hogy csak egy napra akartam menni, de amikor hazaindultam volna, mindig valaki visszatartott, hogy aludjak náluk, így 4-5 napra bővült a látogatás. A C16-os időkben főleg KNM-hez meg Mad-hez jártam, de Ákossal meglátogattuk Hardworx-öt [alias TomHX - Rachy] is; az amigás korszakban Petroffhoz, Comigához jártam. Egyszer Petroff éjszakás volt a videotékában, ahol dolgozott, levitte az Amigáját, és együtt írtunk zenét. Kitaláltuk, az lesz a címe, ami a legkreténebb című videóé, így lett Rákember a Marsról.
Egyik haver egy Amigákkal teli számítógépes boltban volt éjjeliőr, zárás után kisebb sceneparty alakult ott ki, Gaborca, Shy és sokan mások részvételével. Nyitásig el kellett volna tűnnünk, hogy a tulaj ne legyen ideges, de párunknak ez nem sikerült, szerencsére hihetően eljátszottuk azt, hogy csak öt percre ugrottunk be, mert éppen arra jártunk reggel fél nyolckor.
BCS-vel, aki tatabányai, szintén vendégeskedtünk egymásnál, vele kódoltunk is együtt.
Aztán persze sokat jártunk scene partykra is, amikor már voltak.
 |
| TFMX Editor Amiga változat (forrás: YouTube) |
1989-ben, 18 évesen elkezdtem dolgozni, lett egy kis pénzem, volt autóm (Trabant), jártunk ki Bécsbe haverokkal, hoztunk 4-5 Amiga 500-ast, persze magamnak is. Azon csak keveset programoztam, főleg zenét készítettem, Mr.Chaos kapott Chris Hülsbecktől egy TFMX-et - senki másnak nem volt működő verziója, mert hardware kulcsos volt - azt nekem adta, így ProTracker modulokon kívül TFMX zenéket is csináltam.
A ‘486-os korszak körül váltottam PC-re, csináltam pár utility-t MS-DOS-ra, képernyővédő órát, floppy csere felismerőt, plusz egy 256-byte intrót, elkészítettem a Sledge Hammer diskmag PC-s változatát is, ez lett a diplomamunkám. Az amigásat ADT írta, az talán 2000 sor volt, az enyém 6000 soros lett, mert volt benne CGA emulátor, grayscale converter, külön CGA, EGA és VGA képmegjelenítő, valamint single-file filesystem.
 |
| Didgeridoo működés közben (forrás: Wikipedia) |
2001 körül az IMES, egy baráti punk együttes demóját is producáltam. Dobolni elküldtem őket egy barátomhoz stúdióba, azt nem tudtam volna tisztességesen felvenni. Emlékszem, Celeron300A processzor volt a gépemben, és hogy az egyszobás lakásomban zajlott a felvétel, fogyott a sör, üvöltött az énekes, haladt a munka.
 |
| Intervallo Plus/4 (forrás: Plus/4 World) |
A Plus/4 FB-csoportban meghirdettek egy játékíró versenyt. Annyi energiám nem lett volna, hogy lekódoljak egy rendes játékot, hozzá grafikát, zenét csináljak, de a kiírásban volt BASIC kategória is. Kitaláltam, hogy zenei témájú lenne jó, olyat biztos senki nem fog csinálni.
Az utolsó BASIC játékom megírása óta 35 év telt el, azóta rengeteg minden változott a programozás világában. Arra voltam kíváncsi, milyen érzés a mai kényelmes nyelvek, library-k, eszközök után visszatekerni ennyi időt, és egy olyan fapados nyelven programozni, mint a BASIC. Itt persze csaltam egy kicsit, mert rendes szövegszerkesztőt használtam, nem on-board vagy emulátorban programoztam. Ezzel meggyűlt a bajom, a mai eszközök nem támogatják a renumber parancsot [BASIC program lista újraszámozás - Rachy], hát meg kellett írjam. Amúgy azt kell mondjam, a BASIC jól eltalált nyelv, használható eszközkészletet ad a programozó kezébe.
Arra is kíváncsi voltam, milyen különbség van egy 16 éves kezdő és egy 51 éves haladó programozó közt, mennyire más a termelt kód minősége, mennyivel tekintenek más szemszögből a programozásra. A tanulságokról amúgy elkezdtem egy hosszabb cikket írni, valamikor talán be is fejezem. A játék és forráskódja megtalálható itt: https://github.com/ern0/intervallo
Netán tervezel még több Plus/4-es programot készíteni? Vagy ez csak egyszeri alkalom volt?
Egy táblázatban tartom nyilván a projektötleteimet, főbb státusz szerint a következőképp alakulnak: 37 darab van összesen, 29 esélyes, hogy valamikor meg lesz csinálva, ebből 10 elő van készítve (pl. a hardware meg van vásárolva), 5 pedig aktív, szerencsére 2 nemsokára kész. Amióta vezetem ezt a táblázatot, azóta 46 projekt el is készült - ez az adat nagyon kell, hogy ne sírjam el magamat mindig a többi szám láttán. Természetesen szerepel Plus/4 projekt is a listán, azért mégiscsak ez a home platform számomra.
Valami utolsó üzenet még a felajzott tömegeknek?
Van egy vesszőparipám, megpróbálom felvázolni, mi bassza a csőrömet.
Azzal a problémával meg tudunk birkózni, hogy a programozók számának ötévenkénti megduplázódása miatt a fejlesztők nagy része junior: rengeteg motivációs, ismeretterjesztő és mélyebb szakmai írás, blog, workshop, videó stb. létezik (a te blogod is egyfajta motivációs műfaj), de ide sorolnám a spontán munkahelyi beszélgetéseket is, mert nem csak az autókat szoktuk cigiszünetben kitárgyalni, hanem sorra vesszük a legújabb processzorok technikai megoldásait, rantelünk a JavaScript framework-ök elszaporodása miatt, vagy térítést folytatunk, én pl. datafow és Rust témában.
A tünet az, hogy sok fejlesztő küzd kiégéssel, utálja a munkáját, egykor szerette, de már nem talál benne örömöt. Pedig a programozás azon kivételezett szakmák egyike, ahol nem csak kreatív, alkotómunkát végzünk, hanem tisztességesen meg is fizetik. Mégis meg tudom érteni azokat, akiknek elegük van belőle, mert legyenek akár helyi tulajdonú KKV-k, akár nagy multinacionális monstrumok, a cégek, ahol szoftvert fejlesztenek, egyszerűen elrontják a fílinget. És most nem az epikus balfaszkodásokra célzok, mert azok egyértelműek, hanem a csendes ostobaságokra. Többször kaptam magam azon a munkahelyemen, hogy végigfuttattam a szememet a kollégákon, mindegyik felett elidőztem egy másodpercet, felidézve, hogy mennyire jó szakemberek, milyen jól értenek egy-egy területhez, aztán sóhajtottam: ezekkel az srácokkal-csajokkal én űrrakétát tudnék építeni, most meg itt pöszmögünk heteket egy XML formátum módosítás felett, amiről kiderül, hogy nem is kell, de legalább naponta két meetinget tartunk róla. [Sajnos ezt az érzést én is ismerem. - Rachy]
Az alap problémához közelebb visz a recruiter cégek és a HR iparág minden elképzelést alulmúló alacsony színvonala. Eleinte csak erre fókuszáltam, mert innen jöttek a vicces-tanulságos sztorik, készülőben is van egy prezentációm „A 350 leggyakoribb hiba, amit IT recruiter cégek elkövetnek” címmel. De az igazi problémát abban látom, hogy az IT cégek vezetői, CEO-tól az operatív menedzserekig úgy állítanak össze, ajánlanak ki, vezényelnek le fejlesztési projekteket, hogy ők maguk nem értenek a szoftver fejlesztéshez, egyik ágához sem, kicsit sem. Volt kollégám nemrég számolt be róla, hogy új menedzsert kaptak, aki nem ismeri a repository fogalmát.
Senkiháziak kezében van a pop szakma.
Azt nem tudom, hogy a munkahelyekkel mit lehet tenni, remélem, az evolúció kíméletlenül elvégzi a dolgát, és jobb idők jönnek majd, de egyéni megoldásként mindenképpen azt javasolom, ne hagyjátok, hogy felemésszen titeket a dilettantizmus, nézzetek utána érdekes dolgoknak, csináljatok hobby projekteket, játékot, kütyüt, viccet, compilert, demót.
A home computer platformok, mint a Plus/4 megismerése, az arra történő fejlesztés különösen tanulságos és hasznos, mert ezek a gépek már izgalmas lehetőségekkel bírnak, de még elég egyszerűek ahhoz, hogy gyorsan meg lehessen tanulni és teljesen át lehessen látni őket. Ez a tudás segíteni fog abban, hogy a modern rendszereket is mélyebben megértsétek, így nagyobb tudású, szélesebb látókörű, jobb programozók legyetek.
Köszönöm az interjút!
