EZ ITT EGY NYOLCVAN KARAKTERES DYCP... DE TUDOD MIT MIVEL IGY EGYEDUL NAGYON SIVAR TEHAT JOJJON MEG KETTO...
-Scroll szöveg a One Year Century
című demóban.
Az előző
posztban összefoglaltuk a grafikai lehetőségeket, vessünk egy hosszabb
pillantást hogyan csapódott le mindez a magyar készítésű
programokban! Az alábbi felsorolás ismét teljesen szubjektív részemről,
nyilván sok másik alkotást is meg lehetett volna említeni.
Szárnypróbálgatások
Bár
nem sikerült teljes bizonyossággal eldöntenem, hogy valóban ez volt-e az
első komolyabb magyar grafikai demó-jellegű program, de mindenképp az
elsők között volt
The
Mad által készített
The Mad Cat
című animáció. Az 1987-ben készült animáció a grafikus képernyőt
felépítő memóriaterület kezdőcímének váltogatásával jön létre, amivel
a teljes képernyő különböző állapotait lapozza.
1988-tól
kezdődően már többen beszálltak egy-egy művel, ezek közül a
23 Celsius nevű, rövid
életű csapat első demóját emelném ki, amit fantáziadúsan
23 Celsius névre
kereszteltek. Maga a demó semmiképp nem nevezhető forradalminak, viszont
az elsők között volt, amiben rasztercsíkok jelentek meg.
A rasztercsík effekt nagy karriert futott be a magyar demókban és játékokban, köszönhetően látványos megjelenésének és viszonylag egyszerű megvalósításának.
Ismét
The Mad egyik alkotását említeném meg, méghozzá a borzasztó unalmas
Godzilla című
játékot. A játék kísértetiesen emlékeztet a Chrome böngészőbe beépített
easter egg játékra, de
nem emiatt hoztam fel ezt a programot. Ami miatt érdekes az az, hogy magyar
programok közül az első volt, ahol eltűnt az alsó és felső keret
a képmező körül. Az alkotó annyira büszke volt találmányára, hogy a keretre
ráírta: „
border” vagyis magyarul keret. 🎯
Lopok neked egy képet
1988-ban jó alaposan elláttak minket digi- és
konvertált zenei demókkal, grafikai szempontból sok újdonság nem született
sajnos. Megjelentek az első C64-ről konvertált képek, általában elég
gyatra minőségben.
Hogy miért nem triviális C64 grafikát
Plus/4-en megjeleníteni? A probléma a 8x8-as pixelcsoportonként változtatható
színek számában van. Nagyfelbontású (hi-res) grafikáknál ilyen kihívás
nincs, azokat egyszerű színmátrix átalakítással meg lehet oldani. A C64
színeinek meg lehet találni a megfelelőjét a sokkal bővebb Plus/4-es palettában. Viszont többszínű (multicolor) módban 3 helyett csak 2 szín
változhat 8x8-as pixelcsoportonként.
|
Duplicator v2 kezdőképernyő, grafika (is) C64-ről érkezett (forrás: Plus/4 World) |
A
kezdeti próbálkozások sokszor hibás színektől és kézi retusálással
elfedett konverziós problémáktól szenvedtek, míg végül
Crown készített egy
grafikus
konvertert amely automatikusan is elfogadható eredményt produkált minimális
pixelhibákkal. Ettől kezdve lényegében mindenki az ő eszközével hozta
át a több színű grafikákat C64-ről. Azért csodákra ez az eszköz se
volt képes, ahol túl sok szín volt ott a végeredmény eléggé zagyva lett, úgyhogy
egy kis kézi igazítás még mindig szükséges lehetett.
Egy kis utazás
Sokáig
nagy kedvencem volt az
A
Trip című alkotás,
SCF
műremeke, amivel már 1989-be lépünk tovább. Ebben a demóban
rasztercsíkokból és flexibilis sor effektből (
FLD/
FPP) nincs
hiány, viszont amivel mérföldkővé vált, az az első
FLI effekt
Plus/4-en.
Az ötödik partban elsőre úgy tűnik,
mintha csak egy fura rasztercsík lenne, aztán egyre kisebb darabokra esik szét,
végül 8 pixel széles, egymástól független szeletekre tagolódik a „rasztercsík”.
Mindehhez a scroll hatásvadász szövege adja meg a körítést. Miután először
láttam a demót megszállottan próbáltam kideríteni, hogy hogyan is lehetséges ez. Viszont
a demó nem csak grafikai szempontból volt úttörő, de az egyik első
demó, ami komplex, visszafejtés elleni védelmet is megvalósított. A dekódoló
rutin többek között úgynevezett illegális
opkódokat használ fel, amit a Plus/4 beépített monitor programja nem tud
értelmezni. Ezen kívül a dekódoló rutin a képernyőmemóriában futott, ha leállítottam
akkor egy része elveszett. Sosem sikerült feltörnöm emulátor nélkül, hiába
készültek később fejlettebb monitor programok. 🙄
Keretezetlen kép
|
Jó nagy betűk – Digital Dream (forrás: Yape) |
A
Digital Dream
már 1990-ben jelent meg, Crown és Fusion kooperációjából született. Amiért
érdemes egy pillantást vetni rá az a kellemes design-on kívül a 3. partban az
egész képernyős scroll. A képernyő-megjelenítés nincs is bekapcsolva,
csak a keret színének jól időzített módosításával hoztak létre vizuálisan egy
scroll szöveget. A scroll a teljes képernyőt lefedi, beleértve az
oldalsó keretet is. Később többen próbálkoztak az oldalsó keret
eltűntetésével, de lényegében ez a megoldás áll a legközelebb a sikerhez
még ha elég nagy csalás is.
Az
EVS kiadásában született
meg a
Vector Sector
című megademo 1991-ben. Ahogy a neve is sugallja, itt bizony sok vektorgrafikában
lehet részünk. Voltak korábbi demók is a témában, játékokról nem is beszélve,
de a Vector Sector volt talán az első, ami összetettebben nyúlt a
vektorokhoz, mint demó effekt.
Szállnak az évek
Volt szerencsém részt
venni a szegedi EVS party-n 1993-ban, ahol a
Silence kiadásra
került. Két (ex-)csapattársam alkotása:
Steve a kódért,
Unreal a grafikákért
felelős. Amiért felhoztam az pedig a kitöltött vektorok, több partban is
megcsodálhatjuk változatos formáikat. Egy ennyire gyenge processzortól ilyen
sebességű pixelfeltöltés igazán szép teljesítmény volt akkor.
|
Extended color mode plazma a Past-Help demóban (forrás: Plus/4 World) |
Az előző posztban tudatlanul azt állítottam, hogy az
Extended
Color Mode nem sok mindenre jó és szinte csak a lemezújságok használták
szövegkiemelésre. Meg is kaptam a magamét, többen kijavítottak és kiderült,
hogy igenis számos effektben használják ezt a meglehetősen korlátozott
módot. Ismét nem tudtam megtalálni melyik demó volt az első ezek közül,
így álljon itt a
Delta
Systems gondozásában megjelent
Past-Help című
műremek. A harmadik partban a plazma használja a kiterjesztett színeket.
1994-ben járunk, megrendülve értesültünk a Commodore
csődjéről, egy csodálatos korszak ért véget itt, április utolsó
előtti napján. Búsulás helyett a magyarok kooperációs demót adtak ki 10 Years +4
címmel, ami a géptípus 10. születésnapja alkalmából készült.
Grafikai szempontból lényegesebb
demó viszont az
EDC
által kiadott
Fatal
Mirror, ami több érdekes effekt között gyönyörű, összetett, sok
színű plazmát is bemutat.
Szintén ebből az évből említeném még
meg a szerényen Absolutely
Fabolous címre keresztelt demót, a változatos vektor objektumokon kívül egy
Mandelbrot zoomoló effektet is kapunk.
És ha már vektorok előkerültek ismét, akkor az Infinity című EVS trackmo-t érdemes megnézni, ami a Vector Sector tovább finomított változata.
A
The 2nd az
NST kiadásában elsőként futott be több képernyős grafika finom görgetésével, természetesen nem triviális megvalósitani a rengeteg adat mozgatását.
Az első Zoom4 effekt 1995-ben jelent meg, bár nem végső formában a Chaos Preview-ben. Sajnos ez nem komplett demó volt, csak egy előzetes a végül 2005-ben megjelent Chaos című demóhoz.
Az Úriemberek (GS) is letették a vektorokat az asztalra ebben az évben Genetic Faulty című demójukkal, amiben látványos landscape effektet is kapunk.
Hanyatlás és reneszánsz
1995-től kezdődően sokan
otthagyták a Plus/4-es köröket és továbbléptek. Több éven keresztül nem készült
grafikai témában szignifikáns alkotás. Jó nagyot kell az időben előre
ugornunk, egészen 2003-ig: valami újra megindult, ez az év felvirágzást hozott
a magyar Plus/4 scene-en.
Kezdjük a
Heartfixer 95%-kal,
bubis és Luca
kooperációjának gyümölcse. Az utolsó partban a
bump mappinggal
„megvilágított” fej lenyűgöző teljesítmény. Nagyon egyedi és szépen
kidolgozott effekt.
Sokáig mindenki meg
volt győződve arról, hogy rasztercsíkok mellett digi-zene visszajátszás
lényegében lehetetlen, mert a processzort annyira leterheli a raszterekhez
szükséges időzítés. De hogy mégis lehetséges azt a Questionmark
című trackmo
bizonyítja BSZ
kollégától. A mai napig egyedülálló a hihetetlenül precíz időzítésének
köszönhetően. Nem csak digi-zene megy megszakítás nélkül a teljes demó
alatt, de közben rasztercsíkoktól a rugózó zselékockáig minden tökéletes könnyedséggel
jelenik meg. És mindezt tetézve a lemezről folyamatosan tölti a részeket. (Fun fact: még Extended Color Mode effekt is van benne. Csak hogy nagyon ne legyen igazam.)
A Questionmark remek példa a flexibilis sorok
felhasználására is, a legtöbb effekt ebben a demóban (bármennyire hihetetlen is) elsősorban erre trükkre épül. Ahogy a Plus/4 World oldalán megjegyezték: mikor
a Szegeden megrendezett
4ever03
party-n az asztalra kirakott gépen futott a demó előzetese, többen azt
gondolták, hogy egy Amiga 500 demót látnak a monitoron.
És ha már 4ever03 party szóba
került, a versenyben én is neveztem, hogy tüzet csiholjak egy
Zoom4
effekttel
Hot
Sixteen című demómban. Sajnos nem én nyertem meg a versenyt, de nem
bánkódtam, az egyik legjobb Plus/4-es party volt. Pár hónappal a party után jelent
meg bubis
Zoom4Gr
programozási segédlete, ami a
Zoom4 effekt működését hivatott
elmagyarázni példakóddal.
Végül zárjuk a sort a
Wilds által kiadott
Drea-M-time
sorozattal, amiből az első rész 2004-ben jelent meg. Igazán
megmutatja mire is képes a Plus/4 121 színe, ha az FLI-t jól alkalmazzák.
Larry később ki is
adta a konverziós eszközét, ami sokszínű grafikákat alakít át FLI
grafikákká Plus/4-re és C64-re, sokak nagy örömére.
Eddig tartott kalandozásunk a grafikai lehetőségek
tárházában. Az élet nem állt meg 2004-ben (szerencsére), utána
már egy másik korszak jött el. Így is hihetetlen, hogy 20 év alatt mi mindent sikerült
kihozni a hardverből és még közel sincs vége. A következő 19 évben olyan
programok jelentek meg kedvenc gépünkre, amiről álmodni se mertünk a ’90-es
években. Talán majd egy másik posztba bekerülnek ezek is.
Köszönet Siznek, Murphy-nek és BSZ-nek a lektorálásért és tippekért!