„Az igazi GFX művészek nem haltak meg. Ezek elég tehetségesek ahhoz, hogy ceruzához hasonlóan használják a technológiát, de a tehetség nem a gépben van.”
- Egy megjegyzés Unreal Journey című animációjához.
 |
| Kémeri Csaba, alias Unreal |
Rachy: Szia Unreal!
Unreal: Helló és üdv mindenkinek!
R: Bemutatkoznál röviden?
U: Kémeri Csaba vagyok, immár 45 éves - eltelt az idő - egy kisfiam van, Csanád, és jelenleg a Kite Gamesnél dolgozom, mint 2D UI Grafikus. Foglalkoztam ezen felül még felnőttoktatással, ahol az Adobe csomagot oktattam pár hónapon keresztül.
R: Mikor találkoztál először számítógéppel?
U: Hú, itt kicsit összefolynak az emlékek, hogy mi lehetett az első találkozás. Talán, 8-9 éves koromban (?). Itt keverednek bennem az időpontok. Tőlünk nem messze lakott egy srác, ahova bátyám néha felvitt, és nézhettük hogyan játszanak a „nagyok”, Test Drive, Exploding Fist lehetett az elsők között.
Ha körbe nézek még az emlékeimben, akkor általános iskola 5.-6. osztálya körül egyik osztálytársam kapott egy Enterprise-t. Közel lakott a sulihoz, így néha nála landoltunk amíg a szülei haza nem jöttek - érdekes volt már akkor hallani a magnó betöltést 😊 - ami szépen zúgott, sercegett… Próbáltuk is másolós magnóval átmásolni a játékokat, de mindenki beledumált, így nem sikerült. 😊
 |
| Target Renegate (forrás: Spectrum Computing) |
Persze közben találkoztam C64-gyel is, meg főleg Plus/4 is előkerült, a jó öreg Junosztyon játszottunk, így az akkori közismertebb játékokkal már találkoztam - Tutti Frutti, Treasure Island. Keresztanyám fiának is volt Plus/4-ese és később C64-ese, hatalmas öröm volt amikor egyszer otthon hagytak játszani a Ninja című játékkal, tolhattam egész nap!
R: Ezekre a játékokra én is emlékszem jól. Te is játszottál sokat játéktermi játékokkal? Vagy ez neked kimaradt?
U: Jajj igen, persze, nagyon is! Itt egy debreceni cég épp hasonló projekten dolgozik, úgyhogy élénk ez az emlék is, mert a minap az egyik gépen játszottam is a Galaga-szerű cuccal - nem jut eszembe a neve… Meg volt itt Debrecenben egy kocsmában a Művelődési házzal szemben egy terem, ott a Moon Buggy-szerű cuccra emlékszem, ami Plus/4-en is volt. Az Arany Bika szállóban is voltak gépek, meg tán Scramble is volt a Régi Vigadóban. Ott volt valami repülőgép szimulátor, ami rémlik, egy kabinba lehetett beülni, ami ilyen fehér volt, és valami vadászgépet kellett üldözni, de erre már nem emlékszem. Nekem nem volt rá 10-20 Ft-om, szóval legtöbbször csak néztem, meg bedobtak nekem néha egy-egy 10-est akkor tudtam játszani. A testvérem, na ő állandóan oda járt és én ott le voltam koptatva… Csak néha mentem vele és láttam mi van ott. 😀
R: Hát igen, sajnos nekem se sok pénz jutott a játéktermi gépekre. Miért épp Plus/4-gyel kezdtél el foglalkozni és mikor?
U: Arra emlékszem - és ez kapcsolódik az előző kérdéshez is, - hogy a Kölcsey Művelődési Központba - ezt a pillanatot sosem felejtem el - talán szüleim vittek el? De lehet, hogy az osztállyal látogattunk meg egy géptermet… Arra emlékszem, hogy benyitottunk és 10-15 képernyő villogott. Az egyiken a Saboteur című Plus/4-es játékkal játszott valaki. Ez a kép élénken él a képzeletemben, sosem felejtem el. Akkor tudtam, hogy engem ez baromira érdekel!
C64-est szerettem volna, mint mindenki más, de akkor elég drága volt egy ilyen, hiába kérleltem a szüleimet. Végül 1-2 hónapra kaptunk letétbe egy Plus/4-est, pár hónapra bérelték a szüleim - vagy már titokban egy előleget kifizettek, mert mondták, hogy vissza kell adni ezt októberben. Aztán persze ott volt 1990 karácsonyán a Plus/4 a karácsonyfa alatt… Leírhatatlan öröm volt. 😊
 |
| Commodore 1541-II hajlékonylemez meghajtó (forrás: Wikipedia) |
R: És miért maradtál a Plus/4-nél?
U: Nem tudtam kisírni a C64-et, az drága volt nagyon! 😊 De így már visszatekintve örülök, mert talán elvittek volna a játékok és akkor nem lett volna ez a szakmám, ami most. Úgyhogy most már utólag nagyon örülök ennek! Utána megtehettem volna, hogy C64, de a Plus/4 után 1994-95 körül már az Amiga jött, abból is az Amiga 1200-as gyorsabb AGA modell. De utána meg Beast-tel, TCFS-sel sokáig fejlesztettünk Plus/4-re is.
R: Mi a kedvenc Plus/4 játékod?
U: Hú, több is volt akkoriban, az egyszerűbbektől a nehezebbekig mindent elővettem, de főként Revs, Battery 2, Laser Squad - unokatesómmal eszméletlen köröket toltunk órákon át! Head Over Heels, Choplifter, Elite, Ace, Icicle Works, muszáj többet felsorolnom! Valamint köszönöm a konvertálóknak, hogy megédesítették a gyermekkoromat! Pigmy, TCFS, Mucsi, TGMS, és a többiek! Respect!
R: Van még régi játék, amit most is előveszel esetleg?
U: Igen, most összeraktam egy gépet, egy kis retró sarkot. Az egyik munkatársam ki akart dobni egy kis monitort - Commodore monitorra vadásztam volna - és így az utolsó elemei is összejöttek a gépnek. CopAss/Leader barátomtól pedig kaptam az 1541-hez egy hiányzó tápot, mert az valahol elveszett és egy ajándék SCART kábelt is! Nagy köszi! Így főleg C64-re írtam ki pár játékot, néha a Stunt Car Racer-rel megyek egy kört vagy a Tutti Frutti, ami kijött C64-re is.
Úgyhogy igen, néha több élvezetet adnak, mint a PS4-es vagy PC-s játékok, valamiért jól eső érzés ezekkel újra játszani.
R: És a kedvenc Plus/4-es demód?
U:
Főleg amiket mi csináltunk. 😊 Viccet félretéve nagyon szép emlékek fűződnek a
készítésükhöz, még most is elő csalnak belőlem emlékeket, szép
barátságokat. Talán ezt a mostani fiatalság nem is tudja milyen összekovácsoló
erő volt ezekben… Na meg az alkotás vágya, és a szakma alapjai - hogyan dolgozz
együtt valakivel, mi a jó munkamódszer, ami hatékony, és gyors, stb.
 |
| Rocket Science (forrás: Yape) |
Egyből a mélyvízbe kerültem a High Technology fejlesztése kapcsán, és baromi jól tudtam Cobyval is dolgozni. Akkor még eléggé kis kezdő logókat rajzoltam, nem igazán tudtam megfelelően shadelni, kezdetleges betű arány érzékem volt, amit a Justice For All Party fejlesztése során már kezdtem kicsiszolgatni. [Shading a kézzel rajzolt számítógépes grafikában: árnyalatok szimulálása különböző színű pixelek sűrűségének váltogatásával. - Szerk.]
R: Ez utóbbiban eléggé egyetértünk. Gondolod, hogy még készülnek hasonló minőségű demók Plus/4-re?
U: Szerintem várhatóak. 😊 Ennyit mondok csak, szóval én hiszem, hogy igen.
R: Micsoda titokzatosság! 😲 Hogyan indultál neki a grafikus karrierednek?
U: Hát erre is emlékszem, elég tisztán. Meguntam a játékokat. 😊 Ez az igazság. Néztem, hogy oké, oké… Faszák ezek a demók, tök jó nézni őket, meg játszani, de valamivel többet is kellene ezzel kezdeni.
Épp minap beszéltük, hogy akkora dömping van most játékokból például a fiamnak, hogy eszébe se jut, hogy megnézze mi mindent kezdhetne még egy számítógéppel. Valaki jól mondta: Régen információ éhség volt, most meg információ dömping…
Visszatérve a kérdésedre, valahonnan hozzám került - most megnéztem gyorsan melyik is - a Mucsi féle Logomaker+40 - akkori nevén TDD/Terrorists-tól. Épp édesanyámmal beszélgettünk a szobámban, hogy oké szeretek papíron is rajzolni, de mi lenne, ha számítógépen is megpróbálnám és rajzoltam egy logót - választottam magamnak egy Craw nevű nicknevet és egy elsőre egész jó kis logó sikerült. 😊
R: Milyen segédprogramokat használsz mostanában a Plusis grafikáidhoz?
U: Amikor TCFS elkezdett kérni a mostani retró őrületéhez 1-2 indító képernyőt a játékaihoz akkor néztem, hogy milyen cross tool-ok vannak Plus/4-re, így letöltöttem az összeset. 😊 [Cross tool - olyan segédprogram, ami a cél platformtól eltérő architektúrán fut. - Szerk.] Átnéztem őket és a MultiPaint mellett tettem le a voksomat. A fejlesztőt azóta pár tippel már el is láttuk és ő be is építette a legújabb verziókba. Azért szeretem ezt mert nagyon kézre áll, minden egyszerűbb funkció a Photoshop billentyűzetének hasonló kiosztása. Nagyon gördülékenyen és nagyon jól lehet vele dolgozni, elképesztő felhasználóbarát. Ami még ehhez hasonló az a C64-es Project One v0.5-ös verziója volt, amit imádtam, és használok is néha.
R: Miért pont ezt a scener-nevet választottad magadnak?
 |
| Unreal Amigán (forrás: Moby Games) |
R: Mikor és hogyan keveredtél össze a későbbi csapattársaiddal?
U: Veled, azaz Rachy-val akkor tájt kezdtünk levelezni, programokat cserélgetni, és mivel számomra a legjobb es legmenőbb csapat a Terrorists volt, így gondolkoztam, hogy jó lenne tag lenni. Talán neked is említettem ezt, aztán persze Beast (TDD)-vel is szóba került, hogy belepnek a TIT-be. [TIT a Terrorists csapat rövidítése volt. – Szerk.]
Beast mondta (TDD/TIT), hogy a Terrorists már felbomlóban van, és új csapatot szervez Methabolix Inc. néven, Coby már belépett, és így közölte velem, hogy be vagyok véve és kész tag vagyok. 😊
Szóval eléggé eldöntött dolog lett ez így hirtelen. Eközben már készült a Digital Brainstorm nevű demó, olyan félkész állapotban lehetett, már mutatott is részeket belőle - de már korábbról ismertem őt. Találkozásunk úgy kezdődött, hogy kinéztem egy Terror News-ból és Commodore Világból vagy 10 címet, mert sajnos meguntam az akkori programjaimat, és úgy voltam, hogy akkor ideje megismerkedni és összeszedni pár contactot személyesen is. Másnap, reggel 9 óra felé felpattantam a biciklire és talán este 7 kor értem haza kis körutamról, amin körbe ismerkedem jó pár Plus/4-es scenerrel. Elsőként Beasttel találkoztam, majd Steve, Radula, TMTS, akikre konkrétan emlékszem… Majd egy valag lemezzel hazabicikliztem, és neki is álltam megnézegetni őket. [Debrecen nagy város, próbáltad volna ezt meg Keszthelyen, haza értél volna tízóraira. 😀 - Szerk.]
Csapattagokra visszatérve, Rachy-val már hónapokkal korábban, leveleztünk, programot cseréltünk, sok mindenben egyeztek a dolgaink, találkoztunk személyesen is. [Igen? 😀 - Szerk.] Szimpatikus és profi kóder srácnak tartottam [Mindjárt elpirulok. 😳 - Szerk.], őt mar én szerveztem be, hogy lépjen be a Methabolix Inc.-be. Nehogy mint magányos kóder maradjon vagy valaki elhappolja előlünk a Terrorists felbomlása után.
 |
| High Technology (forrás: Plus/4 World) |
Nézegettem a C64-es demókat, és elkezdett kialakulni bennem, hogy melyik font, melyik betűtípus árnyékolás hogy is van, mitől lesz király úgy am-blokk bármilyen grafika. Motivált az is, hogy nem akarok sémákat ismételni, hanem teljes egészében olyan logókat és ötleteket akarok belevinni a munkáimba, ami előtte még sosem volt. Ez a fonal itt vitt tovább az Amigás scene-re.
R: Jártál partikra annak idején?
 |
| Computer Karácsony - Compy Xmas (forrás: BMK) |
Az első rendezvények itt, a környéken voltak, 1992-es nagyobb Compy Xmas, de voltam ’93 táján Székesfehérváron, Szegeden valami EVS Party-n is, szóval így azért szépen körbejártuk az országot. Tehát 1-2 évre rá már bekerültem a scene-re, amit még ugye azt se tudtuk, hogy mi az. 🙂
R: Melyik Plus/4-es munkádra vagy a legbüszkébb?
U: Szerintem ami most készül TCFS-sel és Csaboék projektje elég menő lesz. Ha a régmúltra visszatekintek, akkor minden nagyobb demó, amit Beasttel csináltunk, akkor a Syndrome, az teljesen közös munka volt és nagyon élveztük. Rengeteget beszélgettünk és szinte heti szinten folyt a fejlesztés főleg nála. A másik meg a Silence Steve-vel. De az összes logót és annak a miliőjét imádtam, akár ha az SCN News logóit megemlítem. De a Flashback dentro is közel áll a szívemhez.
R: Már tűkön ülve várjuk az újabb anyagot! Valamit szeretnél üzenni a Plus/4 rajongóknak?
U: Köszönöm a barátságukat, azt, hogy a suliban nem volt sikerélményem itt viszont megtaláltam önmagam, hogy ki is vagyok, az, hogy az egész scene-t tisztelet és barátságok övezik, a legjobb gyerekkorom lehetett így. Nem győzöm eleget mondani mennyire hálás vagyok/voltam ezért a szüleimnek, barátaimnak, és mindenkinek, akik előre húztak. Mivel nem voltam a legjobb tanuló a suliban, de jó emberekkel voltam egy közösségben, így bátran kijelenthetem nem mindegy milyen emberekkel veszed körbe magad. Akik lehúznak, vagy olyanokkal, akik felemelnek és motiválnak. Ez az út. This is the way…
R: Köszönöm az interjút!
U: Én is köszönöm, megtisztelő volt!
Boldog Idők: In Memoriam Commodore...
Életem első számítógépéről, egy Commodore Plus/4-esről soha nem gondoltam volna, hogy végig fogja kísérni egész eddigi életemet.
Én csak ültem fölötte, szüleim által 1 hétre kikölcsönzött fekete kis masina fölött és reménykedtem abban, hogy ez a kis gép egy hétnél tovább marad velem, s nem kell róla lemondanom.
Így lett. Az ára akkoriban 12.000 Ft körül mozgott magnóval (1990). Kaptam hozzá két kazettányi játékot is meg egy 100+4 /1 könyvet. Boldog voltam.
Felhőtlenül boldog. Vágyam beteljesedett, lett egy saját számítógépem. Hogy epekedtem meg akkor egy C64-esért, amely floppyval együtt 60.000 Ft kőrül mozgott, és én félve mutattam az eladónak a szekrény tetején tündöklő csoda felé, hogy megkérdezzem mennyibe kerülhet…
Akkor nem lett enyém amit hőn áhítottam, de ‘89 karácsonyán valósággá vált…
Nem C64-es volt… De nem is érdekelt!
Teljesen elfelejtettem a C64-est , s csak az én kicsiny Plus/4-esem lebegett a szemem előtt.
Aztán elfogytak a játékok… Pedig sokáig kitartottak, talán még több ideig is játszottam el egyel-egyel nem úgy, mint most PC-n. A játék maga több volt akkor, mint csillogó dolgok egyvelege. Nem adtak teljes képet a játékból, olyanok voltak mint egy meséskönyv, mely néhány elemmel lefesti a történetet, a többit pedig az olvasó, jelen esetben a játékos képzeletére bízza. Én úgy hiszem fantáziavilágom ennek is köszönhető, mert akkor rengeteg ötletet adtak ahhoz, hogy egyszer talán én is ilyeneket fogok csinálni. Játékokat.
Na de kanyarodjunk vissza a történethez. Elfogytak a játékok, de a remény nem, hogy újakat szerezzek, mely játékcsodáról az utcában elkezdtek hírek felröppeni, hogy Plus/4-re is létezik. Ez volt az Elite. Hohoó, akkor nem csak ennyi játék létezik, talán fel kellene venni a kapcsolatot olyan emberekkel, akik hasonlóan játékmegszállottak, mint én.
Ekkor voltam 11-12 eves.
Felhajtottam pár újságot, melynek első számán egy görbe lábú nindzsa virított… Én akkor ezt nem lattam görbének, csak olyan volt, mintha a rúgástól a térdnél behajlana az izület, csak nem jól volt érzékeltéve a festményen.😊
… és innen kalandos út vezetett hasonló érdeklődésű emberek fele, az elsők egyike volt akit felkerestem Radula a Scorpionsból és TDD a Terrorists csapatból, (Beast of Methabolix inc) később pedig Steve of Scorpions és a többiek szépen sorban akiket megismertem rajtuk keresztül.
De ez mar egy másik történet kezdete…
… egy olyan korszak volt, amit nem felejtek el soha. Rengeteg barátra tettem szert, és ezekből megmaradt egy kevés, akikkel máig barátságban vagyok.
Az iskolában nem nagyon értettek meg , de ebben a közösségben olyanokkal tudtam csevegni, akik hasonlóan gondolkodtak, mint én.
Ezt a felhőtlen korszakot leginkább szüleimnek köszönhetem, akik biztosítottak számomra a hátteret ahhoz, hogy én nyugodt körülmények között éljek a hobbymnak, s az mára munkámmá váljon.
Nélkülük, türelmük, szeretetük nélkül ez soha nem valósulhatott volna meg. Köszönöm!
Kémeri Csaba (Unreal)
Édesanyám emlékének… 2007. március 22.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése